Nálunk az vált be, hogy előre megbeszéltük a „nyomásmentes” együttléteket, több és lassabb előjátékkal és kevesebb elvárással, és ez sokat oldott a görcsön.

Nálunk is kb. a „nyomás le” volt a kulcs, meg az, hogy nem abból indulunk ki, hogy „most akkor muszáj” bárminek történnie. Sokszor bevált a lassú ráhangolódás már jóval előtte: napközben egy kis üzenet, este összebújás, aztán ha van kedv, akkor megy tovább, ha nincs, az se kudarc. Az előjátéknál nekem az segít, ha nem kapkodunk és nem az a cél, hogy minél előbb „odaérjünk”, hanem hogy közben is jó legyen, akár többször megállva, visszalassítva.

Még egy apróság: a környezet is számít, pl. fáradtság, stressz, mennyi idő van ránk – néha már az csodát tesz, ha előre le van tudva pár teendő és tényleg van 1-2 nyugis óra. És a beszélgetés róla, de nem az ágyban, „kritika” módban, hanem valami semleges helyzetben, hogy kinek mi esik jól, mi az ami mostanában beindit. Ti tudtok olyan estét csinálni, ami kifejezetten csak egymásról szól, telefon nélkül, rohanás nélkül?